Neptunusz

A Neptunusz a Naptól a nyolcadik, átmérője szerint pedig a negyedik legnagyobb bolygó.

Naptól mért közepes távolsága: 4,504,000,000 km (30.06 CSE)

egyenlítői átmérő: 49,528 km; sarki átmérő: 48600 km

tömeg: 1.0247e26 kg

Az egyik legősibb római isten. A provinciákban a helyi víz- és tengeristenekkel tartották azonosnak. A görög Poszeidónnal azonosították, aki a görög mitológiában az egyik olümposzi főisten, a tenger királya, Kronosz és Rheia egyik fia, Zeusz fivére.

A Jupiter típusú bolygók közé tartozik., szerkezetében az Uránuszhoz hasonlít. Ragyogó kék légköre nyugodtnak és hidegnek tetszik, de a Voyager-2 ebben a légkörben 2200 km/h sebességgel haladó szeleket észlelt. A szelek különféle irányokban fújnak a bolygó forgásához viszonyítva. A Neptunusz felszíne kék, rajta metánból álló leheletszerû fehér felhõfoltokkal. A bolygó felhõzetének felszínén sötét foltok láthatók, melyek légköri viharok. Ezek akár 400 km/h-val kisebb sebességgel haladnak, mint a környezõ légkör. Ilyen vihar a Nagy Sötét Folt is. Bizonyos felhõalakulatok csak néhány percen át maradnak fenn: a melegebb rétegekbõl bukkannak elõ, majd lehûlnek és alámerülnek. A Neptunusz mágneses tengelye 47 fokos szöget zár be a forgástengellyel. A Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlóan kétszer annyi hõt sugároz ki, mint amennyit a Naptól kap.

A Nagy Sötét Foltot a Voyager-2 fedezte fel, ez egy hatalmas Föld méretû viharrendszer. Ahogyan 16 naponta lassan körbefordul, változik a mérete és az alakja. A Nagy Sötét Folt és a határán levõ fehér felhõk óramutató járásával ellentétes irányban forognak. Körülötte fújnak a legsebesebb szelek a Naprendszerben.

A Nagy Sötét Foltot és a tõle keletre lévõ fehér felhõket heves áramlatok ragadják magukkal. A Voyager-2 által készített képen látható a bolygó déli pólusának környékén keringõ sötét vihar is.

Az Neptunusz gyűrűi

Mint a többi gázóriásnak a Neptunusznak is vannak gyûrûi.
A Neptunusz mellett elrepülõ Voyager-2 ûrszonda négy halvány gyûrût észlelt a Neptunusz körül. A három fényesebbet Galléról, Adamsrõl és Leveerrierrõl, a Neptunusz felfedezésében szerepet játszó három csillagászról nevezték el. A gyûrûk nagyon keskenyek, a Galle csak 15 km széles, és a legszélesebb Adams is keskenyebb, mint 50 km. A keskeny gyûrûket két kis hold (Galatea, Desponia) tereli össze. Két másik kis hold (a Naiad és a Thalassa) a gyûrûrendszerben kering, de nem látszik, hogy terelõholdként mûködne. A Neptunusz gyûrûin kívül helyezkedik el a kis Larissa hold, és rajta túl a Proteus.

A Neptunusz holdjai

A Neptunusznak 8 ismert holdja (1 nagy és 7 kicsi) van, közülük a belsõ hatot a Voyager-2 fedezte fel. A hat kicsiny (Naiad, Thalassa, Despina, Galatea, Larissa, Proteus) szabálytalan alakú, sötét felszínû kõdarab 50 és 420 km közötti átmérõjû.

Legnagyobb holdja a 2700 km átmérõjû Triton, amely retrográd pályán a többi holddal ellentétes irányban kering. Az egész Naprendszerben csak a Jupiter és Szaturnusz legkülsõ holdjai keringenek retrográd irányban. Retrográd keringése miatt a Neptunusszal fennálló árapály-kölcsönhatás spirálisan befelé mozgatja, mégpedig olyan mértékben, hogy a következõ 10 - 100 millió éven belül szétszakadhat, vagy nekiütközhet a Neptunusznak. A Tritont Lassell fedezte fel 1846-ban néhány héttel a Neptunusz felfedezése után. A Voyager-2 visszatekintve a Neptunusz felé ezt a képet készítette a Neptunuszról. A kép jobb alsó sarkában a Triton látható.

A szintén kicsi Nereidet Kuiper fedezte fel 1949-ben. A legkülsõ hold, a bolygótól 5,51 millió km távolságban kering, valószínûleg egy befogott kisbolygó.

A Triton a Neptunusz legnagyobb holdja, az eddig meglátogatott égitestek közül a leghidegebb. Átmérõje 2700 km. Sziklakeménységû, - 235 °C-os nitrogénbõl és metánból álló jégkéreg borítja. A dermesztõ hideg ellenére a hold vulkánikusan aktív, és a felszíne repedezett, ahol megolvadt, ott újrafagyott. A Triton déli pólusának környékén nitrogéngejzírek vannak, melyekbõl fekete porcsomók lövellnek ki 8 km magasságra. A ritka nitrogénbõl és metánból álló légkörben a szelek a port 150 km-re is elhordják, korommal csíkozva be a Triton felszínét. Nitrogénbõl és csekély mennyiségû metánból álló ritka légköre van. A felszíni légnyomás a földiének mindössze tízezred része. Légkörét is a felszínérõl kiszivárgó gázoknak köszönheti, hiszen a tömegvonzása gyengébb, minthogy tényleges légkört tarthatna körülötte.

A Proteus a Neptunusz hatodik holdja, és a második legnagyobb. A Neptunusztól mért távolsága 117 600 km, átmérõje 418 km (436 x 416 x 402). 1989-ben fedezte fel a Voyager-2. Bár nagyobb, mint a Nereid, azért nem fedezték fel korábban, mert nagyon sötét és olyan közel van a Neptunuszhoz, hogy ennek fénye elhomályosítja. A Proteus szabálytalan (nem gömbszerû), és valószínûleg körülbelül olyan nagy, amekkora egy szabálytalan alakú égitest lehet, mielõtt gravitációja gömbszerûbb alakba rendezné. A kráteres felszínen nem láthatók geológiai aktivitás jelei.

A Nereid A Nereid pályájának a legnagyobb az excentricitása a Naprendszer összes nagyobb égitestje közül. A Neptunusztól mért távolsága 1 353 600 km-tõl 9 623 700 km-ig változik. A Nereid szokatlan pályája azt mutatja, hogy valószínûleg egy befogott kisbolygó, vagy Kuiper-övbeli objektum. 1949-ben Kuiper fedezte fel.